Áprily Lajos

Áprily Lajos költő versei, emlékháza és a Néprajzi Múzeum

Áprily Lajos (költő, műfordító)

Parajd, 1887. nov.14 - Bp. 1967. aug.6.

Jékely Zoltán költő apja.

A Kisfaludy Társ. (1930), az MTA (l. 1934, tagsága megszűnt 1949, helyreállítva1989) tagja. József Attila díj (1954).

1909-ben a kolozsvári egyetemen német szakos tanári oklevelet szerzett. 1909-től a nagyenyedi kollégium tanára. 1907-től jelentek meg versei, de az erdélyi irodalom élvonalába csak Falusi elégia (Erdélyi Szemle, 1919-20.) c. versciklusával került be, amely megszerezte számára Kós Károly, Reményik Sándor és Sipos Domonkos barátságát is.

1919 után munkássága az anyanyelvi oktatás fenntartására, a nemzeti műveltség értékeinek megőrzésére irányult, miközben kereste az együttélés a román és a magyar nép számára egyformán előnyös lehetőségeit.

1923-ban Dijonban francia nyelvtanári oklevelet szerzett. 1924-től a kolozsvári Ellenzék vasárnapi irodalmi mellékleténekszerkesztője (rövid ideig Kuncz Aladárral).

1929-ben áttelepült Mo-ra. 1929-34-ben a Lónyay u. ref.gimn. tanára, 1929-38-ban Ravasz Lászlóval együtt a Protestáns Szemle szerk.

1934-43-ban a bp-i Baar-Madas Leánynevelő Int.ig. 1943-ban iskolájában a zsidótörvényeket nem volt hajlandó végrehajtani, és lemondott tisztségéről. 1945 után visszavonultan élt a Visegrád melletti Nagyvillámdűlő völgyében levő házában. Magányosságra kárhoztatott egyénisége nyilvánul meg az erdélyi táj ihlette, nagy formai műgonddal írt verseiben. Főként angol, francia, kínai, lengyel, német és orosz költőktől fordít, nagy lélegzetű fordításai közül a legsikerültebb Puskin Anyeginjének magyarra átültetése. (Új magyar életrajzi lexikon I, Magyar Könyvklub 2001.)

Ismertebb versei:

Búcsú a havastól, Álom a vár alatt, Az irisórai szarvas, Halálmadár, Tavaszodik, Március

Kőrispataki szalmakalap múzeum

Kőrispataki szalmakalap múzeum

2001 július 21-én avatták fel Románia első és egyetlen Szalmakalap Múzeumát Kőrispatakon. A múzeum célja bemutatni az erdélyi szalmakalap-készítés hagyományát megőrizze és bemutassa az utókor számára.

Egy felújított hagyományos parasztházban létesült a Szalmakalap Múzeum, mely egyedi a Kárpát-medencében. Az első szobájában az ország összes szalmakalap típusa megtalálható, a középső szobában különböző használati és dísztárgyak tekinthetők meg, míg a hátsó szobában a kalapkészítés technikai folyamatát tekinthetjük meg, az aratástól a kalap viseléséig. Ugyan itt megtekinthető és fel is próbálható az ország legnagyobb fejen hordozható kalapja, aminek átmérője két méter, súlya 2,65kg és 500m szalmafonatból varrták össze másfél kilométer cérnával.

A Múzeum udvarán egy csodálatos kőgyűjteményt tekinthet meg a látogató. Több mint 600 természet alkotta kő egy-egy érdekes képet rejt magában, mint például kacsa, galamb, sapka stb. Ugyancsak az udvaron egy ötméteres kalap tekinthető meg, szintén szalmából.

A Múzeum minden nap látogatható, a belépés díjtalan. Önkéntes adományokat a Múzeum fenntartására és működtetésére szeretettel elfogadunk.

A Szalmakalap Múzeum rendszeres programja szalmafonó és szalmakalap-készítő táborok szervezése, ahol a táborozók elsajátíthatják a szalmakalap készítés alapjait valamint a szalmafonás titkát és annak fortélyait. A táborok helyszíne Kőrispatak. A szalmafonás oktatása a múzeum udvarán levő műhelyben történik. A Múzeum a táborozóknak az oktatást és a tábor ideje alatt felhasznált alapanyagot biztosítja.

A táborban megtanulható a kalapkészítéshez szükséges fonatminták készítése, karácsonyi díszek készítése, valamint más használati és dísztárgyak készítése.

A sóvidék tavai

A sóvidék tavai

Korondon, a falu fölötti fennsikon a felszini mélyedésekben több helyen állt meg a viz. Ezeknem nagyrésze idővel eltőzegesedett,s szortyogós lápokká alakult át.

Köztük azonban még vannak ma is apróbb viztükröket felmutató részletek a Datka és Fenyős-Kőrismező környékén.A világon egyedül álló Csigadomb lepusztitásakor a bányagödröket szénsavban dús pezsgő sósviz töltötte fel, kis tavacskákat alkotva.

Parajdon többhelyen is találhatóak kisebb dolinatavak. A sószoros a hajdani hatalmas sóstavak lepusztulásával jött létre.

A sóvidék legismertebb tavai a szovátai sóhegyen, vagy annak közvetlen közelében találhatóak.

A Medve-tó

Szováta legnevezetesebb tava 1874ben még nem létezett. 1873 74ben végeztek a környékem helyszinelést, de a telekkönyvbe semmiféle tóra utaló bejegyzés nem került.

875 tavaszán, a mai Medvetó helyén egy hatalmas polje lesüllyedt karsztmező terült el, a bemélyesedett Pálné gödre nevén ismerték a helybeliek. A polje alját dús fű boritotta, mely mező Fórika kaszálója nevet viselte. A réten a Körös Toplica pataka folyt keresztül, a rét közepén egy hatalams ponor tátongott elnyelve a patakocskát. A patak vizétől táplált karsztforrás a Sótető déli részén bukkant újból elő, immár tömény sósviz formájában, annyira sóssá téve a Szováta vizét, hogy azt a szovátai asszonyok sózás nélkül használhaták főzésre. Hogy tiszta vizhez jussanak a szovátaiak, a 18.sz végén a Sóárok beömlési helye fölött el kellett vezetniük a Szováta vizének egy részét a ma is meglévő Malomárokba. A mostani napozó és kezelőrészleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóőr kunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya patak a mai fürdőtelep főutcájának irányába.1875 május 27.én, Úrnapján, két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték össze a poljén. Délelőtt 11 órakor hatlmas zápor keletkezett. A viz felkapta az összegyűjtött szénát, bevitte a ponorba eldugva azt. A ponor eldugulásával kezdetét vette a Medvetó kialakulási folyamata. Az új tó mohón oldotta fel a környező sósziklákat köztük azt is, mely elválasztotta az Aranybánya patakának medrét a poljétól.1879ben hatalmas robajjal, kisebb földrengést előidézve zuhant a sószikla a mélybe. A sósziklaomlás után az Aranybánya pataka is a Pálné gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiteritett medvebőrre emlékeztető új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb:hossza 288 m, szélessége 132 210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m.

A Magyorósi tó

A patakoktól szabdalt, igen nehezen megközelithető Szovátai sóhegyen sosem volt nagyobb méretű sóbánya sem a rómaiak idejében, sem azután. 1562 előtt a marosszéki székelyek innen nyerték szabad sójukat. A bányászat bányaüreg nyitása nélkül, a szabadon álló sósziklák kitermelésével, " dörzsölésével " folyt. Egyes falvak vagy jelentősebb családok külön sókitermelő helyet épitettek ki maguknak. A Magyorósi-tó Nyárádmagyorós falu egykori sókitermelő helyén alakult ki, innen ered elnevezése is. Szováta nagyméretű, heliótermikus tavainak kisérője. E tavak kialakulása után telik fel az átfolyó viztöbbletből. A Medve-tó teljes feltelése után alakult ki.

Hossza 85 m, szélessége 63 m, felülete 3619 m2, legnagyobb mélysége 7,4 m. Sótartalma kisebb mint a Medve-tóé, ezért főleg a fiatalok kedvenc fürdőhelye.

Vörös és Zöld tó

A Medve-tóval egyidejűleg alakultak ki, annak oldalnyúlványaként. A Vörös tó nevét a benne élő sóférgek szinéről kapta. A Zöld-tó közelről ugyanilyen vörös, viszont a Medve-tó felől közeledve a benne tükröződő zöld vegetációtól zöldnek tűnik.

Ezenkivül Szovátán megtalálhatóak még a Piroska és a Rigó tavak.

A korondi aragonit bánya

A korondi aragonit bánya

Egy pár hektárnyi területen Korond északi határában, a községtől 2 km-re, Árcsó-fürdővel átellenben, a műút közelében, 643 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el az ún. Rakodó-hegy, vagy Csiga-hegy geológiai természetvédelmi terület. Az itt feltörő sósvizek, meszes lerakódások eredménye a korondi aragonit. Az egykori aragonitbányák helye, ahol aragonit és kalcittelérek,forráskövek, borsókövek, travertinlerakodások láthatók. Ha az itt található sósvizbe növények, vagy más tárgyak kerülnek, rövid idő múlva kérges bevonat keletkezik rajtuk és elszineződnek. Színeződését főleg a különböző alakban előforduló vasvegyületeknek köszönheti, a világossárga színt pedig a berétegződő kénnek. Az aragonitot díszkőnek is használták és használják ma is a kül és beltéri épitkezésnél egyaránt.

A kivált anyag az egykor híres korondi aragonit féldrágakő, melyet még századunkban is bányásztak. Mivel messze földön e jelenség egyedinek mondható, a környék lakossága "székely drágakőnek" is nevezi.

Rabsonné vára

Rabsonné vára

Az egykor Maros-Torda vármegyében fekvő, fürdőjéről nevezetes Szováta településtől K-re fekvő Illyésmező (Ilieşi) közelében található Rabsonné vára.

A Szovátából induló "kék háromszög" jelzést követve rossz minőségű közúton 2 km megtétele után Illyésmező faluba érünk, majd azon áthaladva, a jelzés nyomán K felé haladunk. Ezután 3 km-t teszünk meg a Juhod-patak mentén. Utunk vége felé "kék kereszt" turistajelzés ágazik el jobbra, és vezet föl a mellettünk magasodó 952 m magas Vártetőre, a romokhoz.

A várrom másik megközelítési módja: Parajdot a 13B műúton K-i irányban elhagyva, a Kis-Küküllő völgyében felfelé haladva, az 5. kilométerkőnél autónkat a parkolóban hagyjuk. A műúttól balra kanyarodva, a hegyi kaszálókat átszelő, kaptatós mezei úton kis nyeregbe érkezünk: ez az un. "Várkapu" vagy "Várnyak". Az elénk táruló sziklaalakzat a Rapsonné köve (905 m, 2,5 km-re a műúttól). Az előttünk meredező Vártetőn állt egykor a vár, amit DK felől érdemes megmászni.

A várról okleveles források nem maradtak fenn. A kutatók szerint az Árpád-korban emelték a 11-12. század fordulója körül. Ebben az időszakban az Erdélyi-medencét keletről és délről szegélyező mészhabarcsos kötésű, kőfalas várak sorát építették a Keleti-Kárpátok és az Erdélyi-havasok ("Déli-Kárpátok") belső hegyvonulatai, magaslatai előterében. Rabsonné vára az erdélyi határvédelmi rendszer tagjaként a bucsini átjáró őrzését látta el Firtos várával együtt. Pusztulásának ideje bizonytalan, az Árpád-kor végét már aligha érte meg.

A Székelyudvarhelyi Múzeum által kezdeményezve 1974 kora nyarán Ferenczi István vezetésével ásatások folytak a várban.

A 82 m hosszú, 46-48 m széles, tulajdonképpeni vártető mind északon, mind délen nagy fáradtsággal megmászható oldallal ereszkedik a környező völgyek felé. A déli oldal utolsó, nyugati harmada, valamint a nyugati oldal sziklafallal zárul. Az egykor leginkább veszélyeztetett keleti hegynyakon 2,5 m-nél mélyebbre nemigen ásott, 6 m hosszú védőárok húzódik.

A nem túlságosan terjedelmes vártető hadászati és harcászati előnyeit alaposan kihasználó erősség hossza a keleti faltól a nyugatiig 115 m, szélessége 41 m körüli. Szélesebb keleti felében többé-kevésbé szabályos négyszögnek indul, de az északi fal kb. 51, a déli pedig csaknem 37 m-es futás után szabályos rakattal zárul. Az északi és a déli fal bizonyos távolságon túli megszűntének sajátságos volta részben a tetőcske nyugati felének természet adta jobb védhetőségével, részben talán elkeskenyedésével magyarázható. A déli falrész nyugati végződésétől mért 72-76 m-nyi távolságra azonban végein szabályos falrakattal záruló, külső kerületén kb. 30 m hosszú, félkörívben "kikülönített" falszakasz akadályozta a Rabsonné sziklája felőli, oldalozva viszonylag könnyebb felhatolási lehetőséget. Az 1,8 - 2 m vastag várfalak nagyobb andezittömbökből, sok habarccsal készültek.

Orbán B. nézetével szemben a vár bejáratát az északkeleti sarokban találták meg a régészek. A keleti falszakasz előtt, a keskeny sziklanyeregből vezetett az út a kapuhoz. Az ásatási szelvénnyel két helyütt is átmetszett útmaradványt, mint kiderült, egyszerűen a menedékes lejtőbe vágták.

Az Orbán B. által az erősség DK-i sarkában látni vélt "zömtorony" - állítólagos - északi és nyugati "falát" is megkutatták. A szikláig hatoló, 1,5 m mély átmetszéskor tapasztaltak bizonyítják: azok egyáltalán nem falak, hanem két, körívükkel csaknem érintkező, régi keletű, nagyobb méretű kincskereső gödör töltésszerű választó közei; anyaguk kővel vegyes föld.

Orbán B. vélekedése a "kút" vagy víztartó medence tekintetében sem bizonyult helyesnek. Ez a mélyedés nagyon régi, egyszerű kincskereső gödör. Se béllete, se más, kútra emlékeztető jellege nincs.

A feltárás során napvilágra jutott fazéktöredékek javarésze a 11. század végére, a 12. századra keltezhető. Egy középkori, rézlemezből készült üst maradványa is előkerült.

A vár belsejében kőépület maradványaira nem leltek. Az ásatás közben felszínre bukkant, csekély mennyiségű, pelyvanyomos, olykor szinte salakossá égett szuvatrög alapján ítélve az őrség a kerítőfalon belül felállított, mohával, pelyvás sárral betömködött nyílású kéregsátrakban, vagy inkább durván összerótt boronaházakban tanyázhatott.

Rabsonné-vára kapujában és a vár belterületén határozott égésnyomokat, elszenesedett gerendákat figyeltek meg az ásatók. Ez a jelenség valószínűleg egy ellenséges támadás okozta tűzvészhez kapcsolható. A vár végromlásának pontos idejét azonban nem sikerült megállapítani.

Istentisztelet a sóbányában

Istentisztelet a sóbányában

Szekeres Lajos, nyugalmazott bányász aki művészi fokon műveli a faragást,elkészitette az 1,80m magas, 1 tonnánál is nehezebb szobrot. Ez a szobor Nepomuki Szent János,a bánya védőszentjének sóból faragott szobra amely 1999-ben került felavatásra a parajdi sóbánya kápolnájában.

Itt a bánya mélyének csendjében az idelátogató turista minden héten szerdán ortodox, csütörtökön református és pénteken katolikus istentiszteletben vehet részt.

Ezenkivül az ökumenikus kápolna különböző eseményeknek ad otthont:

Esküvőknek

Keresztelőknek

Bérmálásoknak

Hangversenyeknek

Kórusénekeknek

Havasi gyopár

Havasi gyopár

Párnás növekedésű alacsony évelő növény. Szürke levelei szálasak és molyhosak.

Sárga fészekvirágzatát csillag alakú molyhos fellevelek díszítik.

Sziklakertbe egyesével, vagy kis csoportokba ültessük.

Magasság: 15-20 cm

Virágzás: június-július

Napos-félárnyékos helyet kedvel

Szárazkötészeti alapanyag