Segesvár
Koordináták: é. sz. 46° 13′ 0″, k. h. 24° 48′ 0″46.2166666667, 24.8 A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Segesvár (Sighişoara, Schäßburg) |
|
A segesvári óratorony |
|
Közigazgatás |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Megye | Maros |
Rang | megyei jogú város |
Beosztott falvak | Angofa, Vlaikutelep, Hétúr, Róra, Szőlőskert, Soromiklea, Venk |
Polgármester | Ioan Dorin Dăneşan |
Körzethívószám | 0x65[1] |
Népesség |
Népesség | 30 689 fő (2002) +/- |
Község népessége | 32 304 (2002)[2] |
Magyar lakosság | 5789 |
Földrajzi adatok |
Tszf. magasság | 380 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése |
|
é. sz. 46° 13′ 0″, k. h. 24° 48′ 0″46.2166666667, 24.8 |
Segesvár weboldala |
Segesvár (
románul Sighişoara,
németül Schäßburg,
latinul Stenarum, erdélyi szász nyelven Schäsbrich)
municípium Romániában Maros megyében.
Szász szék központja, majd
Nagy-Küküllő vármegye székhelye volt.
Fekvése
Marosvásárhelytől 45 km-re dél-délkeletre a Segesd pataknak a
Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik.
Nevének eredete
Az ősi magyar
seg, ség dombot, halmot jelentett. Ebből keletkezett
–es képzővel és az erősséget jelölő
vár utótaggal a település neve.
Története
Ősidőktől fogva fontos, lakott hely, 1898-ban a
Nagy-Küküllő jobb partja fölé emelkedő fennsíkon tárták fel a
Wietenberg-kultúra leletekben gazdag telepét. A rómaiak ’’Stenarum’’ nevű katonai őrhelye állt itt, majd óbolgár nép lakott a környékén.
1141 és
1161 között
II. Géza szászokat telepített ide. A szász szék központja lett, favárát
1191-ben kezdték el építeni. Ez a
tatárjáráskor elpusztult, majd ezután falakkal és tornyokkal fokozatosan épült be a Várhegy felső része. A vártemplomot egy
12. századi kápolna helyén kezdték el építeni
1350-ben, de
1428 és
1488 között átépítették. A
14. századtól szabad királyi város. Várát
1438-ban a
törökök feldúlták, de a
16. században helyreállították.
Mátyás uralkodása alatt polgárai részt vettek a király elleni felkelésben.
1506-ban itt erősítették meg a három nemzet unióját.
1544-ben a város
protestáns hitre tért.
1562-ben az itt tartott országgyűlés után a vár piacán fejezték le a lázongó székelyek huszonhat vezetőjét.
1600-ban előbb
Vitéz Mihály, majd
Basta hódította meg.
1603-ban
Székely Mózes török csapatokkal,
1605-ben
Bocskai hadai,
1662-ben
Kemény János ostromolta.
1646-ban pestis,
1676-ban tűzvész pusztította. Itt választották meg erdélyi fejedelemnek
1630.
december 1-jén I. Rákóczi Györgyöt,
1657.
november 2-án Rhédey Ferencet,
1658.
október 7-én Barcsay Ákost.
1706-ban
Pekry Lőrinc kurucai foglalták el és rombolták le, ekkor pusztult el a 14 bástyából 5 és maradt 9.
1709-ben újra pestis, majd
1788-ban ismét tűzvész pusztít.
1849-ben Forró honvéd tábornok foglalta el, majd
Bem is bevonult ide.
1849.
július 31-én határában volt a
segesvári csata.
1876-ban a szász székek helyett újonnan létrehozott
Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett. A várost mindvégig híres kézműipar jellemezte. Bronz- és ónművesei, asztalosai, kőfaragói, majd később posztó-, kerámia- és üvegipara tette nevezetessé.
1910-ben 11 587 lakosából 5486 német, 3031 román és 2687 magyar volt. 1992-ben 34 537 lakosából 25 387 román, 6948 magyar, 1327 szász, 853 cigány, közülük 24 992 ortodox, 3260 református, 2230 római katolikus, 1511 unitárius, 290 görög katolikus.
Látnivalók
- Segesvár történelmi központja 1999 óta a Világörökség része.
- Várának egykori 14 tornyából 9 még most is áll, melyeket 930 m hosszú várfal köt össze. Mindegyik torony a védelmére kijelölt céh nevét viseli.
- Óratornya a 14. században épült, 1556-ig városháza is volt. Híres zenélő óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe, melyeket 1601-ben elraboltak, majd 1648-ban pótoltak. Ma múzeum van benne.
- Szent Miklósnak szentelt vártemploma a hegytetőn áll a 13. században a domonkosok építették, de 1350-ben a román stílusú régi templom helyére új gótikus szász templomot emeltek, 1422 és 1488 között átépítették, tornyát 1463-ban csatolták hozzá.
- Mellette az egykori Aranyművesek tornya helyén a 19. században épített temetőkápolna áll.
- Közelében az egykor országos hírű szász evangélikus gimnázium épülete.
- A Várhegyre a 178 fokból álló diáklépcső vezet fel, eredetijét 1642-ben építették.
- Az óratorony mellett áll a 13. század második felében épített kolostortemplom, eredetileg domonkos templom, a 15. században bővítették, majd a reformátusoké lett. 1676-ban tűzvész rongálta meg. A kolostort 1886-ban bontották le.
- A járványkórházi templom 1575-ben épült késő gótikus stílusban.
- A régi megyeháza 1888-ban épült, közelében áll Petőfi mellszobra.
Híres emberek
Drakula a valóságban
Magyarország több királya
Havasalföld fejedelmi családjának Dél-
Erdélyben tetemes birtokokat adományozott, hogy szükség esetén ott menedéket leljenek.
Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya és a
Német-Római Birodalom császára
1431-ben
II. Vladot (Vlad Dracul) a Havasalföldi Vajdaság uralmába helyezte.
Ekkor egyúttal a
Sárkány Lovagrend lovagjává is avatta, így „Dracul” mellékneve a rendszeresen viselt jelvényre utalhatott.
[1] Más feltételezések szerint II. Vlad kegyetlen ember lehetett, ezért adták neki
oláh alattvalói a
Dracul gúnynevet – e
román szó jelentése a „
sárkány” mellett „
ördög”.
A
törökök elleni számos csatában győztes
Hunyadi János, Magyarország kormányzója röviddel
1456-ban bekövetkezett halála előtt Havasalföld vajdai székébe segítette Vlad Dracul fiát, a későbbi
III. Vladot. Ez az ember vált ismertté, mint „Karóbahúzó Vlad”, s végül mint „Drakula gróf”. Kegyetlenségben bizonyára vetekedett
Néróval és
Rettenetes Ivánnal, és atyjához hasonlóan – török segítséggel vagy anélkül – azon zavaros időkben vadul be-betört
Erdélybe.
1462-ben II. Mohamed török szultán hatalmas sereggel kelt hadra, hogy Karóbahúzó Vladot elpusztítsa. Vlad a jól megerősített dél-erdélyi
Brassóba menekült, éppen oda, ahol maga is, atyja is leírhatatlan kegyetlenségeket követett el. Mivel Magyarország királya,
Hunyadi Mátyás Karóbahúzó Vlad részéről új cselszövést gyanított, elfogatta és
Visegrádon bebörtönözte. A trónját vesztett Drakula ott raboskodott 12 évig.
1476-ban kiszabadult és visszakerült havasalföldi trónjára, de három hónap múlva a saját alattvalói megölték.