Utazás,családias kirándulás.

Ellátás: félpanzió

Program:
1. nap: Találkozás kora reggel a megbeszélt helyen. Határátkelés Ártándnál. A Király-hágón és Kolozsváron keresztül utazás Dicsőszentmártonra, a szálláshelyek elfoglalása, vacsora.

2. nap: Reggeli után utazás Szovátára, séta a sós vizű Medve-tónál. Parajdon látogatás a sóbánya lélegzetelállító föld alatti termeiben, majd utazás Korondra. Itt séta és vásárlási lehetőség a székely kézművesség remekeiből. Farkaslakán látogatás Tamási Áron szülőházánál, Szejkefürdőn Orbán Balázs sírjánál, amelyhez székely kapuk sora alatt vezet az út. Székelyudarhelyen városnézés.

3. nap: Reggeli után utazás Gyergyószentmiklósra, látogatás a Tarisznyás Márton Múzeumban, az örmény katolikus templom megtekintése, majd utazás tovább Erdély két leghíresebb természeti jelenségéhez, a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szorosba. Karcfalván megálló az erődtemplomnál, Madéfalván a Székelyvész-emlékműnél.

4. nap: A korai reggeli után indulás haza. Pihenő Marosvásárhelyen és Körösfőn, érkezés Budapestre az esti órákban.

Részvételi díj:
40 000 Ft/fő
Az ár tartalmazza a szállást,félpanziós ellátást,valamint az utazási költségeket (üzemanyag,autópálya díj ) Kérésre,előzetes egyeztetés után más program ill útvonal is lehetséges

Csíksomlyó

Csíksomlyói kegytemplom és kolostor

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2010. február 27. Pontosság megtekintett

Csíksomlyói kegytemplom és kolostor
Település	Csíksomlyó, [Hargita megye
Ország	Románia
Vallás	keresztény
Irányzat	Katolikus
Építési adatok
Stílus	Korábban gótikus, jelenleg barokk
Építés kezdete	1442
Építés befejezése	1448
Alapadatok
Torony	2
Kápolnák	3 Salvator-kápolna Szenvedő Jézus kápolnája Szent Antal-kápolna
Elhelyezkedése
Csíksomlyói kegytemplom és kolostor

A Csíksomlyói kegytemplom és kolostor a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 A templom belseje 3 A kegyszobor 4 A csíksomlyói búcsú 5 A kolostor és működése 6 A kápolnák 7 Külső hivatkozások

Története

A Csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a 15. századig nyúlik vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, akik 1442 és 1448 között felépítették az első gótikus és az ugyancsak gótikus kisméretű kolostort. A templom felépítéséhez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. A templomot a Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez mai is a templom búcsúnapja. Ebből az első kolostorból mára mindössze egy portálé és egy pinceablak maradt fenn. A templomot és kolostort erős kőfallal vették körül, ahová a következő századokban a környék népe az ellenséges betörésekkor menekült.

1661-ben azonban a falak sem tudták megvédeni az épületeket a török támadásától. A támadók a templomot és a kolostort felgyújtották, az ide menekült népet pedig részben megölték, részben fogságba hurcolták. Az áldozatokat a templom előtt tömegsírba temették. 1694-ben tatár sereg támadta meg Csíksomlyót, de ezt a kolostor diákjai a nép segítségével visszaverték. Az épületeket a 17 – 18. században többször javították, bővítették, a templom 1802-re azonban kicsi lett és új templom építése mellett döntöttek.

Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei szerint 1804-ben kezdték építeni. A tornyok építését 1830-ban fejezték be. A homlokzatok álló Mária-szobor 1837-ben készült, Rothenbacher brassói mester alkotása. A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szentelte fel. 1948-ban XII. Piusz pápa basilica minor rangra emelte.

A templom belseje

A csíksomlyói kegytemplom orgonája

A templom berendezését nagyrészt Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. Az oltárok közül Szent Ferenc oltárképét 1838-ban Csűrös József kolozsvári festő festette. A Szent Anna oltárt Papp Miklós festette 1839-ben, csakúgy, mint a Keresztelő Szent János oltárt 1840-ben. A Szent Anna oltáron felül Szent Apollónia, alul Jézus születése látható. A Keresztelő Szent János oltáron felül Szent Sára, alul pedig Szent Mária Magdolna látható. A Szent Antal oltár mai képét 1931-ben Szopos Sándor kolozsvári festő festette, miután az eredeti képet a sófalvai kápolnának adták. A felső képet, mely Szent Bonaventúrát ábrázolja Papp Miklós festette. A Szent Erzsébet oltár képe 1938-ban készült, miután az eredeti Szent Ignácot ábrázoló képet a kórusba vitték fel. A felső kép Szent Julianna, az alsó az utolsó vacsora, Papp Miklós alkotásai. A Nepomuki Szent János oltárt 1835-ben emelték, felül Szent Erzsébet látogatása, alul Szent Vendel látható. A Kortonai Szent Margit oltár festője ismeretlen. A szószéket ugyancsak Papp Miklós készítette 1835-ben. A főoltár mögötti háttér 1848-ban készült el, maga az oltár azonban csak 1876-bnan készült el. A kórust 1831-ben Papp Miklós és Pfeiffer Antal gyergyószentmiklósi mester építették. A színes üvegablakok 1905-ben készültek Csehországban. A kegyszobor két oldalán álló Szent István király és Szent László szobrok 1905-ben a tiroli Grödenben készültek Jozef Runggaldier műhelyében. A Szent Antal és Szent József szobrot 1938-ban Vágó Gábor készítette. A sekrestye és a folyosó ajtaján levő domborműveket Vincefi Sándor csíkszeredai mester készítette az 1980-as években. A templomhajó és a bal oldali székek domborműveit Imets László csíkszeredai művész készítette. A kórus alá falazták be Mikes Kelemen háromszéki főkapitány 1686-os síremlékét. Az előcsarnokban levő márványtáblák a rendház nagyjainak emlékét őrzik. A templom diadalívét 1834-ben Erőss József kézdivásárhelyi mester építette. Az orgonát 1931-ben Wegenstein Lipót temesvári mester építette, 2824 síppal Erdély legszebb orgonái közé tartozik. A templom alatti kripta 1732-ben készült, 1838-ban a templom építésével egyidejűleg bővítették. A ferencesek mellett számos világi hívő is nyugszik itt.

A templomot 1911-ben Urbanszky Fülöp kolozsvári mester festette ki, a festést 1973-ban renoválták.

A kegyszobor

A kegyszobor Csíksomlyón

A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része. A hársfából faragott alkotás 1510 körül készült reneszánsz stílusban. 2,27 m magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója nem ismert. A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló csillagkoszorú, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartja. Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat, a lábát megcsókolják, megsimogatják, hozzá érintik kegytárgyaikat. A szobor átvészelte az 1661-es nagy török támadást és tűzvészt. A monda szerint a török vezér látva az értékét el akarta vitetni, de a szobor olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták megmozdítani. Ezt látva kardjával megsebezte a szobor arcát és nyakát, melynek nyomai ma is látszanak. A korabeli beszámolók szerint a szobor néha földöntúli fényben tündököl, máskor nagy veszély idején szomorúnak látszik. A szobornál számos imameghallgatás történt, melynek emlékét a két oldalon kifüggesztett fogadalmi tárgyak, táblácskák őrzik.

A csíksomlyói búcsú

Bővebben: Csíksomlyói búcsú

A kolostor és működése

A csíksomlyói kolostor a 15. században a gótikus templommal együtt épült fel. A ferencesek már a kezdetektől fogva oktatták a környékbeli gyermekeket előbb csak alapfokon, majd magasabb szinten is. A csíksomlyói gimnázium első említése 1630-ból származik. Az 1661-es törökdúlás után a szerzetesek helyreállították a templomot és a kolostort is, majd 1667-ben a gimnáziumot is újraalapították. A ferencesek 1675-ben nyomdát is alapítottak, mely a 19. század végéig az erdélyi művelődés egyik legfontosabb terjesztője lett. 1727-ig a kolozsvári jezsuita akadémia nyomdájának alapításáig ez volt az egyetlen erdélyi katolikus nyomda. Legfőbb alapítója a nagy műveltségű tudós szerzetes páter Kájoni János volt, akinek 1676-ban itt jelent meg első latin-magyar nyelvű egyházi énekeskönyve. Később a nyomda mellett könyvkiadó is működött, ahol a nyomda termékeit kötötték, illetve a könyvtár köteteit újították fel. A kolostor könyvtára Erdély egyik leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt, ahol már évszázadok óta gyűjtötték az értékes köteteket. Köztük számos ősnyomtatvány, festett kódex és könyvritkaság található. A gazdag anyag annak is köszönhető, hogy a könyvtár szerencsésen átvészelte a reformáció időszakát és a háborúkat is. A 17. században a kolostor mellett képíróműhely is működött.

A gimnázium fénykorát a 18. században élte. 1720-ban megkezdte működését a Páduai Szent Antal Társulat, 1730-tól pedig a Mária Társulat. Lukács Mihály csíki esperes adományából bentlakásos szeminárium létesült, mely a távolabb lakó gyermekek számára is lehetővé tette a tanulást. 1858-ban páter Simon Jukundián kántor- és tanítóképző iskolát alapított, ahol magas színvonalon képezték az erdélyi kántortanítókat. 1911-ben a ferencesek a gimnáziumot az egyházmegyének adták át, ekkor költözött a mai Márton Áron Líceum épületébe, ahol 1948-ig katolikus gimnáziumként működött.

1957-től Daczó Lukács Árpád igazgatta a templomot.

A kápolnák

A Salvator kápolna

A Kissomlyó hegyén ma három kápolna áll, a Salvator-kápolna, ennek keleti oldalán a Szenvedő Jézus kápolnája, a nyugati oldalon a Szent Antal kápolna.

• A legrégibb és leghíresebb közülük a Salvator-kápolna, melynek pontos építési ideje nem ismert. A hagyomány szerint 1456. augusztus 8-án a Megváltó színeváltozásának napján Hunyadi János serege a Salvátor nevével az ajkán győzte le az ostromló török sereget. A kápolna tehát a Nándorfehérvári diadal emlékére épült, valószínűleg a 15. század második felében. 1680 körül Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és Kálnoki Sámuel erdélyi kancellár adományából bővítették. Főoltára 1679-ben készült, középen a keresztet tartó Krisztust, oldalain pedig Szent Pál apostolt és Szent Katalint ábrázolja. Mellékoltárain a fájdalmak embere és a mennyek királynője látható. Festése 1800 körül készült. Az ajtó előtti kőkeresztet a gyergyóalfalvi hívek állították 1876-ban az 1567-es győzelem emlékére. A hegy aljától a Salvator kápolnáig vezető meredek utat a nép Jézus hágójának nevezi, melyet a zarándoklatok alkalmával imádkozva szoktak végigjárni. Az út mentén több régi kereszt és stációs keresztek is láthatók.
• A Szenvedő Jézus kápolna tulajdonképpen egy fülke, benne az oszlophoz kötözött térdeplő Jézus rendkívül szép, 1810-ben készített szobrával.
• A Szent Antal-kápolnát 1750 és 1773 között építették a korábbi, 17. századi kápolna helyén barokk stílusban. Oltárképén Páduai Szent Antal látható.

Áprily Lajos

Áprily Lajos költő versei, emlékháza és a Néprajzi Múzeum

Áprily Lajos (költő, műfordító)

Parajd, 1887. nov.14 - Bp. 1967. aug.6.

Jékely Zoltán költő apja.

A Kisfaludy Társ. (1930), az MTA (l. 1934, tagsága megszűnt 1949, helyreállítva1989) tagja. József Attila díj (1954).

1909-ben a kolozsvári egyetemen német szakos tanári oklevelet szerzett. 1909-től a nagyenyedi kollégium tanára. 1907-től jelentek meg versei, de az erdélyi irodalom élvonalába csak Falusi elégia (Erdélyi Szemle, 1919-20.) c. versciklusával került be, amely megszerezte számára Kós Károly, Reményik Sándor és Sipos Domonkos barátságát is.

1919 után munkássága az anyanyelvi oktatás fenntartására, a nemzeti műveltség értékeinek megőrzésére irányult, miközben kereste az együttélés a román és a magyar nép számára egyformán előnyös lehetőségeit.

1923-ban Dijonban francia nyelvtanári oklevelet szerzett. 1924-től a kolozsvári Ellenzék vasárnapi irodalmi mellékleténekszerkesztője (rövid ideig Kuncz Aladárral).

1929-ben áttelepült Mo-ra. 1929-34-ben a Lónyay u. ref.gimn. tanára, 1929-38-ban Ravasz Lászlóval együtt a Protestáns Szemle szerk.

1934-43-ban a bp-i Baar-Madas Leánynevelő Int.ig. 1943-ban iskolájában a zsidótörvényeket nem volt hajlandó végrehajtani, és lemondott tisztségéről. 1945 után visszavonultan élt a Visegrád melletti Nagyvillámdűlő völgyében levő házában. Magányosságra kárhoztatott egyénisége nyilvánul meg az erdélyi táj ihlette, nagy formai műgonddal írt verseiben. Főként angol, francia, kínai, lengyel, német és orosz költőktől fordít, nagy lélegzetű fordításai közül a legsikerültebb Puskin Anyeginjének magyarra átültetése. (Új magyar életrajzi lexikon I, Magyar Könyvklub 2001.)

Ismertebb versei:

Búcsú a havastól, Álom a vár alatt, Az irisórai szarvas, Halálmadár, Tavaszodik, Március

Kőrispataki szalmakalap múzeum

Kőrispataki szalmakalap múzeum

2001 július 21-én avatták fel Románia első és egyetlen Szalmakalap Múzeumát Kőrispatakon. A múzeum célja bemutatni az erdélyi szalmakalap-készítés hagyományát megőrizze és bemutassa az utókor számára.

Egy felújított hagyományos parasztházban létesült a Szalmakalap Múzeum, mely egyedi a Kárpát-medencében. Az első szobájában az ország összes szalmakalap típusa megtalálható, a középső szobában különböző használati és dísztárgyak tekinthetők meg, míg a hátsó szobában a kalapkészítés technikai folyamatát tekinthetjük meg, az aratástól a kalap viseléséig. Ugyan itt megtekinthető és fel is próbálható az ország legnagyobb fejen hordozható kalapja, aminek átmérője két méter, súlya 2,65kg és 500m szalmafonatból varrták össze másfél kilométer cérnával.

A Múzeum udvarán egy csodálatos kőgyűjteményt tekinthet meg a látogató. Több mint 600 természet alkotta kő egy-egy érdekes képet rejt magában, mint például kacsa, galamb, sapka stb. Ugyancsak az udvaron egy ötméteres kalap tekinthető meg, szintén szalmából.

A Múzeum minden nap látogatható, a belépés díjtalan. Önkéntes adományokat a Múzeum fenntartására és működtetésére szeretettel elfogadunk.

A Szalmakalap Múzeum rendszeres programja szalmafonó és szalmakalap-készítő táborok szervezése, ahol a táborozók elsajátíthatják a szalmakalap készítés alapjait valamint a szalmafonás titkát és annak fortélyait. A táborok helyszíne Kőrispatak. A szalmafonás oktatása a múzeum udvarán levő műhelyben történik. A Múzeum a táborozóknak az oktatást és a tábor ideje alatt felhasznált alapanyagot biztosítja.

A táborban megtanulható a kalapkészítéshez szükséges fonatminták készítése, karácsonyi díszek készítése, valamint más használati és dísztárgyak készítése.

A sóvidék tavai

A sóvidék tavai

Korondon, a falu fölötti fennsikon a felszini mélyedésekben több helyen állt meg a viz. Ezeknem nagyrésze idővel eltőzegesedett,s szortyogós lápokká alakult át.

Köztük azonban még vannak ma is apróbb viztükröket felmutató részletek a Datka és Fenyős-Kőrismező környékén.A világon egyedül álló Csigadomb lepusztitásakor a bányagödröket szénsavban dús pezsgő sósviz töltötte fel, kis tavacskákat alkotva.

Parajdon többhelyen is találhatóak kisebb dolinatavak. A sószoros a hajdani hatalmas sóstavak lepusztulásával jött létre.

A sóvidék legismertebb tavai a szovátai sóhegyen, vagy annak közvetlen közelében találhatóak.

A Medve-tó

Szováta legnevezetesebb tava 1874ben még nem létezett. 1873 74ben végeztek a környékem helyszinelést, de a telekkönyvbe semmiféle tóra utaló bejegyzés nem került.

875 tavaszán, a mai Medvetó helyén egy hatalmas polje lesüllyedt karsztmező terült el, a bemélyesedett Pálné gödre nevén ismerték a helybeliek. A polje alját dús fű boritotta, mely mező Fórika kaszálója nevet viselte. A réten a Körös Toplica pataka folyt keresztül, a rét közepén egy hatalams ponor tátongott elnyelve a patakocskát. A patak vizétől táplált karsztforrás a Sótető déli részén bukkant újból elő, immár tömény sósviz formájában, annyira sóssá téve a Szováta vizét, hogy azt a szovátai asszonyok sózás nélkül használhaták főzésre. Hogy tiszta vizhez jussanak a szovátaiak, a 18.sz végén a Sóárok beömlési helye fölött el kellett vezetniük a Szováta vizének egy részét a ma is meglévő Malomárokba. A mostani napozó és kezelőrészleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóőr kunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya patak a mai fürdőtelep főutcájának irányába.1875 május 27.én, Úrnapján, két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték össze a poljén. Délelőtt 11 órakor hatlmas zápor keletkezett. A viz felkapta az összegyűjtött szénát, bevitte a ponorba eldugva azt. A ponor eldugulásával kezdetét vette a Medvetó kialakulási folyamata. Az új tó mohón oldotta fel a környező sósziklákat köztük azt is, mely elválasztotta az Aranybánya patakának medrét a poljétól.1879ben hatalmas robajjal, kisebb földrengést előidézve zuhant a sószikla a mélybe. A sósziklaomlás után az Aranybánya pataka is a Pálné gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiteritett medvebőrre emlékeztető új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb:hossza 288 m, szélessége 132 210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m.

A Magyorósi tó

A patakoktól szabdalt, igen nehezen megközelithető Szovátai sóhegyen sosem volt nagyobb méretű sóbánya sem a rómaiak idejében, sem azután. 1562 előtt a marosszéki székelyek innen nyerték szabad sójukat. A bányászat bányaüreg nyitása nélkül, a szabadon álló sósziklák kitermelésével, " dörzsölésével " folyt. Egyes falvak vagy jelentősebb családok külön sókitermelő helyet épitettek ki maguknak. A Magyorósi-tó Nyárádmagyorós falu egykori sókitermelő helyén alakult ki, innen ered elnevezése is. Szováta nagyméretű, heliótermikus tavainak kisérője. E tavak kialakulása után telik fel az átfolyó viztöbbletből. A Medve-tó teljes feltelése után alakult ki.

Hossza 85 m, szélessége 63 m, felülete 3619 m2, legnagyobb mélysége 7,4 m. Sótartalma kisebb mint a Medve-tóé, ezért főleg a fiatalok kedvenc fürdőhelye.

Vörös és Zöld tó

A Medve-tóval egyidejűleg alakultak ki, annak oldalnyúlványaként. A Vörös tó nevét a benne élő sóférgek szinéről kapta. A Zöld-tó közelről ugyanilyen vörös, viszont a Medve-tó felől közeledve a benne tükröződő zöld vegetációtól zöldnek tűnik.

Ezenkivül Szovátán megtalálhatóak még a Piroska és a Rigó tavak.

A korondi aragonit bánya

A korondi aragonit bánya

Egy pár hektárnyi területen Korond északi határában, a községtől 2 km-re, Árcsó-fürdővel átellenben, a műút közelében, 643 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el az ún. Rakodó-hegy, vagy Csiga-hegy geológiai természetvédelmi terület. Az itt feltörő sósvizek, meszes lerakódások eredménye a korondi aragonit. Az egykori aragonitbányák helye, ahol aragonit és kalcittelérek,forráskövek, borsókövek, travertinlerakodások láthatók. Ha az itt található sósvizbe növények, vagy más tárgyak kerülnek, rövid idő múlva kérges bevonat keletkezik rajtuk és elszineződnek. Színeződését főleg a különböző alakban előforduló vasvegyületeknek köszönheti, a világossárga színt pedig a berétegződő kénnek. Az aragonitot díszkőnek is használták és használják ma is a kül és beltéri épitkezésnél egyaránt.

A kivált anyag az egykor híres korondi aragonit féldrágakő, melyet még századunkban is bányásztak. Mivel messze földön e jelenség egyedinek mondható, a környék lakossága "székely drágakőnek" is nevezi.

Rabsonné vára

Rabsonné vára

Az egykor Maros-Torda vármegyében fekvő, fürdőjéről nevezetes Szováta településtől K-re fekvő Illyésmező (Ilieşi) közelében található Rabsonné vára.

A Szovátából induló "kék háromszög" jelzést követve rossz minőségű közúton 2 km megtétele után Illyésmező faluba érünk, majd azon áthaladva, a jelzés nyomán K felé haladunk. Ezután 3 km-t teszünk meg a Juhod-patak mentén. Utunk vége felé "kék kereszt" turistajelzés ágazik el jobbra, és vezet föl a mellettünk magasodó 952 m magas Vártetőre, a romokhoz.

A várrom másik megközelítési módja: Parajdot a 13B műúton K-i irányban elhagyva, a Kis-Küküllő völgyében felfelé haladva, az 5. kilométerkőnél autónkat a parkolóban hagyjuk. A műúttól balra kanyarodva, a hegyi kaszálókat átszelő, kaptatós mezei úton kis nyeregbe érkezünk: ez az un. "Várkapu" vagy "Várnyak". Az elénk táruló sziklaalakzat a Rapsonné köve (905 m, 2,5 km-re a műúttól). Az előttünk meredező Vártetőn állt egykor a vár, amit DK felől érdemes megmászni.

A várról okleveles források nem maradtak fenn. A kutatók szerint az Árpád-korban emelték a 11-12. század fordulója körül. Ebben az időszakban az Erdélyi-medencét keletről és délről szegélyező mészhabarcsos kötésű, kőfalas várak sorát építették a Keleti-Kárpátok és az Erdélyi-havasok ("Déli-Kárpátok") belső hegyvonulatai, magaslatai előterében. Rabsonné vára az erdélyi határvédelmi rendszer tagjaként a bucsini átjáró őrzését látta el Firtos várával együtt. Pusztulásának ideje bizonytalan, az Árpád-kor végét már aligha érte meg.

A Székelyudvarhelyi Múzeum által kezdeményezve 1974 kora nyarán Ferenczi István vezetésével ásatások folytak a várban.

A 82 m hosszú, 46-48 m széles, tulajdonképpeni vártető mind északon, mind délen nagy fáradtsággal megmászható oldallal ereszkedik a környező völgyek felé. A déli oldal utolsó, nyugati harmada, valamint a nyugati oldal sziklafallal zárul. Az egykor leginkább veszélyeztetett keleti hegynyakon 2,5 m-nél mélyebbre nemigen ásott, 6 m hosszú védőárok húzódik.

A nem túlságosan terjedelmes vártető hadászati és harcászati előnyeit alaposan kihasználó erősség hossza a keleti faltól a nyugatiig 115 m, szélessége 41 m körüli. Szélesebb keleti felében többé-kevésbé szabályos négyszögnek indul, de az északi fal kb. 51, a déli pedig csaknem 37 m-es futás után szabályos rakattal zárul. Az északi és a déli fal bizonyos távolságon túli megszűntének sajátságos volta részben a tetőcske nyugati felének természet adta jobb védhetőségével, részben talán elkeskenyedésével magyarázható. A déli falrész nyugati végződésétől mért 72-76 m-nyi távolságra azonban végein szabályos falrakattal záruló, külső kerületén kb. 30 m hosszú, félkörívben "kikülönített" falszakasz akadályozta a Rabsonné sziklája felőli, oldalozva viszonylag könnyebb felhatolási lehetőséget. Az 1,8 - 2 m vastag várfalak nagyobb andezittömbökből, sok habarccsal készültek.

Orbán B. nézetével szemben a vár bejáratát az északkeleti sarokban találták meg a régészek. A keleti falszakasz előtt, a keskeny sziklanyeregből vezetett az út a kapuhoz. Az ásatási szelvénnyel két helyütt is átmetszett útmaradványt, mint kiderült, egyszerűen a menedékes lejtőbe vágták.

Az Orbán B. által az erősség DK-i sarkában látni vélt "zömtorony" - állítólagos - északi és nyugati "falát" is megkutatták. A szikláig hatoló, 1,5 m mély átmetszéskor tapasztaltak bizonyítják: azok egyáltalán nem falak, hanem két, körívükkel csaknem érintkező, régi keletű, nagyobb méretű kincskereső gödör töltésszerű választó közei; anyaguk kővel vegyes föld.

Orbán B. vélekedése a "kút" vagy víztartó medence tekintetében sem bizonyult helyesnek. Ez a mélyedés nagyon régi, egyszerű kincskereső gödör. Se béllete, se más, kútra emlékeztető jellege nincs.

A feltárás során napvilágra jutott fazéktöredékek javarésze a 11. század végére, a 12. századra keltezhető. Egy középkori, rézlemezből készült üst maradványa is előkerült.

A vár belsejében kőépület maradványaira nem leltek. Az ásatás közben felszínre bukkant, csekély mennyiségű, pelyvanyomos, olykor szinte salakossá égett szuvatrög alapján ítélve az őrség a kerítőfalon belül felállított, mohával, pelyvás sárral betömködött nyílású kéregsátrakban, vagy inkább durván összerótt boronaházakban tanyázhatott.

Rabsonné-vára kapujában és a vár belterületén határozott égésnyomokat, elszenesedett gerendákat figyeltek meg az ásatók. Ez a jelenség valószínűleg egy ellenséges támadás okozta tűzvészhez kapcsolható. A vár végromlásának pontos idejét azonban nem sikerült megállapítani.